Gliba Gabriella: Megbújva
Megbújva

Az utamon túl sok a kérdés,
túl sok még a lépés.
Keresem a választ, de félek tőle,
retteg lelkem kicsiny őre,
szívből nem is akarom tudni
jó itt a mélyben megbújni.

Jó itt, hol nincs senki csak én,
ahol hív a mély
a tátongó űr,
ahol az elme kiürül.
S lebegek, mint égi angyal,
szárnyam bevonva arannyal,
ami ragyog, csak a földi szemek nem látják,
mert ha látnák, csak kivájnák
ellopnák kincsemet,
összetörnék szívemet.
Ezért nem is akarom tudni,
jó itt a mélyben megbújni.

Gliba Gabriella
2412
Gabcsika - 2012. november 17. 15:20:47

Köszönöm szépen Nektek a dicséreteket. Nagyon jól esett. Igen, én is így gondolom mint, ahogyan írtátok.

3649
Oroszlan08 - 2012. november 13. 12:22:20

Komoly mondanivalód átéreztem, szép képekkel tűzdelt versedhez gratulálok.
Szeretettel: Ica

3300
kandracs roza - 2012. november 13. 11:31:51

Kedves Gabika!!! nagyon igazad van!! meg kell bújni és hallgatni. Az igaz szó betöri a fejed.Bárcsak megtudnám tanulni.Köszönöm,hogy leírtad...Lexirózsa

3392
lambrozett - 2012. november 12. 19:35:03

Szép. Smile Tetszettek a soraid és át is érzem a mondandót. Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.