B. Mihály Csilla: A hontalan
A hontalan

Vívódásaid tépett honában
némán köszönt egy régi barát,
fénylő szemének visszhangja kérdi:
Meddig maradsz még, bús renegát?

Távoli felhőn csattogó szárnyak
hozzák a ködös bánatot el,
rozsdás lépteid csend avarában
dúlva tallóz, míg jussára lel.

Csellengő vágyak kósza hajóján
köpött ki hűtlenül Istened,
hited bomlott kéveként, szüntelen
zokogja hontalan életed.

Törött ablakon besüvít múltad,
ráfagy ujjad, ha pírjához érsz,
visszatekint űzve csapzott árnyad,
vele világot lopva cserélsz.

senki alfonzina
3652
zina - 2018. november 09. 12:35:22

Kedves Rita, köszönöm szépen kitartó figyelmedet! Remélem, nem komolyan írtad azt, hogy elmész az oldalról (?) Szeretettel Rose

3652
zina - 2012. december 03. 16:42:10

Wink

3234
PeterCz - 2012. december 03. 00:43:34

Smile

3652
zina - 2012. december 02. 23:14:58

Nagyon örülök, hogy nagyon tetszik Smile köszönöm, hogy időt szántál rá!

2175
hzsike - 2012. december 02. 20:02:07

Nagyon tetszett a versed. Jó tartalom, szép, dallamos ritmus.
Szeretettel:ZsikePfft

3300
kandracs roza - 2012. december 02. 14:38:30

Szeretettel..Lexirózsa

3652
zina - 2012. december 02. 14:14:04

Köszönöm szépen, Rózsa!

3300
kandracs roza - 2012. november 30. 17:03:03

Kedves Alfonzina!! Gratulálok...Lexirózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.