Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.22. 11:33

2019.07.22. 11:07
Szép napot mindenkinek! Smile

2019.07.22. 11:07
Boldog névnapot a Magdolnáknak! Rose

2019.07.22. 07:00
Nagyon boldog névnapot kívánok kedves Magdolnák! Legyen szép, örömteli napotok! Rose

2019.07.22. 06:30
Szép napot kívánok mindenkinek! Smile Rose https://www.youtu.
..TW1zt8KkVk

2019.07.21. 23:06
Kedves Józsi! A Bűvölet c. verset kétszer töltöttem fel. Helyesen a Verselő versek közé szántam. A másikat légy szíves törölni!

2019.07.21. 22:01
Szép estét és Jó éjszakát mindenkinek! Smile

2019.07.21. 18:53
Iovábbi szép estét kívánok! Heart

2019.07.21. 18:39
Szép estét kívánok Mindenkinek szeretettel! Heart

2019.07.21. 16:57
Szép napokat kedves Holnaposok. Smile Heart

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: mama
» Online vendégek: 3
» Online tagok: 0
Lovas József Pál: És akkor ránk sötétedett (2012. december)
És akkor ránk sötétedett

Meddig tud Ember maradni az ember?
Hol a határ, amikor már elaljasul? 
kérdezted egy lehetetlenül borús napon,
rosszkedvünk telén hideg eső verte
az ablakunkba hajló platánokat, emlékszem,
a párkányon egy magányos veréb talált
menedéket, figyeltük komótos tollászkodását,
szavakban megsajnáltad, mintha csak
elfelejtetted volna, hogy néhány perccel
azelőtt még te is csuromvizesen kértél
bebocsátást. Elázott ruhádat simogatva
szabadkoztál, szabadkoztunk, mint két
gyerek az első randevún, amire végül is
találhat megfelelő magyarázatot az ember,
ha nagyon akar. Te inkább elpirultál,
vetkőzésed gyönyörét élvezve láttam,
ahogyan elpirulsz, Istenem, milyen szép vagy!,
mondtam akkor... a köpenyembe már nem bújtál bele.

A rezzenéstelen csendben kitárt karomban
leltél menedéket, tested görcsösen összerándult,
átöleltelek, sírtál is a vállamon. De hát soha nem
volt szükséged bátorításra, nem a te hibád,
azon a lehetetlenül borús reggelen rossz
napot fogtunk ki mind a ketten, van ilyen.
A főnöködről beszéltél, gyarló ember,
visszaélt gőgös hatalmával, mondtad olyan
hévvel, hogy szinte már magam előtt láttam
az átkozottat, ahogyan szennyes kezét kéjes
gyönyörrel rád emeli. Nem feküdtél le vele,
s lám, ázott kis veréb, a dupla vagy semmi
játékban te húztad a rövidebbet.
Senki nem állt melléd a bajban,
s mire észbe kaptál, már nem volt munkahelyed…
…és akkor ránk sötétedett,
rosszkedvünk telén csak az eső verte nagy búsan
az ablakunkba hajló platánokat.

Lovas József Pál
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.