Révész Jánosné: Döcögő vonatok
Döcögő vonatok

Vonaton utazom most
fényesre csiszolt síneken
kanyarog, kattognak fájón
csikorognak a forgó kerekek
A váltón nagyot döccen jaj.

Fasorok, erdők között halad
a régi módú vasparipa szalad
velünk a fa, a távoli házak is
de egyenként elmaradnak.

Fut a vonat alig van utas
Rég jobb volt a sorsa
Most csak lassan döglődik
a régi jobb időkről álmodik.

Már ritkán kattog a lyukasztó
a tollé lett a főszerep fura de jó.
ritkán sípol a kalauz bácsi
csak kezével int mehet .

Állomás jön nincs leszálló
látom csak egy felszálló,
kihalt a környék mindenütt
s jegykiadás is megszűnt.

Üres állomások, üres vonatok
rég mennyi embert szállítottatok.
kártyázó hangoskodó férfiak,
csendes nők munkába menő-jövők .

Hová is tüntetek, mi lett a sorsotok?
olyan jó lenne megint utazni veletek
újra élettel teli lenne minden kocsi
s az öröm lassan visszalopakodna.

Kint nagyon hideg van benn is
ablakok felhúzva. Esik a hó
hordja a szél,temeti a síneket
takarítják gyorsan a váltókat.

Sírva zakatol alattam a kerék
fájóan szomorúak- én is.
Távolabb feltűnnek a házak
látom végállomás következik.

Lassítás,fékezés megingok
vonat megáll, befutott,leszállok.
Bennem összefolyt egyszerre
a múlt, a jelen és a jövő is

Révész Jánosné Clarisz

2013. 01. 14.
3414
margitszabokila - 2013. január 18. 16:17:04

Kedves Clarisz!
Szép versedhez gratulálok!
Szeretettel:Margit

3300
kandracs roza - 2013. január 18. 13:47:44

Gratulálok...Lexirózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.