Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Szabó Kila Margit: A magány hajnalán
A magány hajnalán

Ha a tavasz, nyár, ősz virága elnyílott, a tél bekopog.
A múlt emlék árnya simogat, lomhán mosolyog.
A magány tépázza borús lelkem rendületlen.
Integet lomhán a délibáb közt önfeledten.

Az élet féltett kincse, ékes éje, eltűnnek.
A magány aranyszárnya ölel, kiégett tüzek.
A szív aranykapuja lüktető csoda az álomréten.
A lélek bolyong a kikelet bús köpenyében.

Remények, szép Élet, és boldogság, Isten véled!
A Sors a Végzetről mond mézédes, szép meséket.
Még szikrázva csillan a napfény titkos, dicső, büszke napja.
Homályba vész lassan az Életnek ösvény lapja.

Göröngyös, vagy napfényes évek, napok voltatok,
Magányos, mosolygó, szárnycsapkodó pillanatok!
Gyötrő pirkadat elrejt vágyat, érzést, amit régen adott.
Csönd betakar sebet, vagy ami elkápráztatott.

Nem nyílik már piros rózsa, öröm, mely ringatott!
Elmúlt a tavasz, nyár, ősz, és a tél bekopogott!

Szabó Kila Margit
3667
Clarisz - 2013. január 21. 22:26:14

Fájdalom, lemondás, elmúlás zakatol végiga versen.
Köszönöm, hogy megosztottad velünk. Szeretettel:Clarisz

2678
Emperor - 2013. január 21. 22:01:52

Kedves Margit!
Nagyon tetszik ez a szomorúan szép visszarévedő versed.
Szeretettel
Ida

2175
hzsike - 2013. január 21. 20:52:27

Szeretettel olvastam szép versedet, kedves Margitka.
ZsikeSmile

3414
margitszabokila - 2013. január 21. 20:17:00

Kedves Zsuzsa!
Köszönöm,hogy tetszett a versem!
Szeretettel:Margit

3362
zsubanya - 2013. január 21. 19:50:00

Nagyon melankolikusan szép lett! Szeretettel gratulálok: Zsuzsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.