Szabó Kila Margit: Életem fénysugara
Életem fénysugara

Emlékemben csillan egy édes, nyári szép varázs.
Fogva tart. Tündököl, ragyog a fényes szárnyalás!
Emlékszem, amikor hallgattuk a madarak énekét.
Történetekkel bűvölt, és mondott ékes tündérmesét.

Kedves mosolya volt a hajnali arany madár szárnya.
Eltűnt emlékét a röpke szellő hullám homály fújja.
Róla szól a színes szivárvány, a vágyódás parazsa,
De szertefoszlik az elhervadt boldogság káprázata.

Messze kiált dalom a jövőbe. Szívembe mégis él.
Neked szól, zengi a dal! Messzeségbe elmentél!
Hol van már az arany alkonyat édes gyönyöre?
Suttogó szavad, a megfakult élet emléke.

Rejtett vágyak, gondolat, ábránd, messze suhan át.
Ködös messzeség céltalan a semmibe viszi titkát.
Már rövid az út! Édes a varázsos élet emléke.
Csak pillanatig tart ábrándomba ékessége.
Tündökölsz, mindig maradsz életem fényessége!

Szabó Kila Margit
3300
kandracs roza - 2013. február 09. 13:01:38

Remélem...Lexirózsa

3414
margitszabokila - 2013. február 09. 13:00:10

Kedves Lexirózsa!
Köszönöm!Biztos meg is marad ez a szép emlékem!
Szeretettel:Margit

3414
margitszabokila - 2013. február 09. 12:57:36

Kedves Clarisz!
Köszönöm,hogy olvastad versemet!
Szeretettel:Margit

1209
angyalka - 2013. február 08. 11:00:27

Egy kis vágyódás a múltba, az szép emlékekhez...
..de ami szép sajnos sokszor hamar homályba vész..
Szép versedhez Margitka gratulálok.
Szeretettel
Rozálka

3300
kandracs roza - 2013. február 08. 09:43:24

Maradjon meg e szép emléked...Lexirózsa

3667
Clarisz - 2013. február 07. 21:46:52

Kedves Margitka Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt a szép versedet. Örömmel olvastam.Clarisz

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.