Dudás Krisztina: A bánat tava
A bánat tava

Tiszta mint a gyémánt
Ha belenézel kékre vált
A lelkedbe is belelát tán,
Mint jégtükrön keresztül át
Szerettem régen egy lányt
A bánat tavába ölte magát
Teste mint a múzsa kéjvágy
Lelke a brilliánsnál tisztább
Igaz volt ő az égiek között
Egy volt ő az emberségből
Túl fiatalon távozott tőlünk el
A hattyúk látták hogy tűnt el
Azóta kékebb minden víz
Történelem regéje ez miért így
Amit valójában ez a tó rejt
Túlteng misztikán, meséken
Ámor nyila is ide visz el
Itt laknak a tavitündérek
S a múzsák, mint daloló rózsák
Eltűnéséért itt az embert csábitják!

Dudás Krisztina
42
vorrieboszi - 2013. március 08. 12:12:56

Kedves Rozálka!

Komoly dolog kell , való igaz hogy valaki elmenjen.
Próbáltam nyugtatást is belevinni, hogy emléke, érzete velünk van még.Smile
Köszönöm, hogy bevándoroltál, betértél hozzám! SmileSmile
Krisztina

1209
angyalka - 2013. március 08. 11:25:24

Kedves Krisztina!!
Bár vannak furcsa , igen furcsa halálok..versedben is éppen egy ilyenről írsz...Talán abban a bánat tavában már nem csak ő van!!!...hogy miért történnek ilyen dolgok...hogy mi vihet rá emberi lényeket ..nem tudni...
szeretettel olvastam szép ..de fájdalmas versedet.
Szeretettel
Rozálka

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.