Nagy Rozália: Talán még egyszer...

TALÁN MÉG EGYSZER...

Úgy érzed vége
mindennek vége,
szíved mélyén őrzöd még,
de féltve,
Kiket szeretsz,
de viszont nem szeretnek,
ők az okozói
minden félelmednek.
Majd rájönnek,
de nehogy késő legyen,
magányban hagyták azt,
ki mindig ott volt, hogy értük mindent megtegyen.
Odaadtad mindened..
szíved - lelked - kincsedet.
És most?
..mint tollától megfosztott madár,
egyedül maradtál.
Szállnál..
de nem tudsz
mert toll nélkül a madár sem száll már.
Vár.
..hátha kinő a szárnya..
de ő is csak várja, várja..
de soha nem nő ki a szárnya.
Kopasz marad,
értéktelen.
Ilyen az élet, ízléstelen.
Talán még egyszer jóra fordul,
szomorú szemedből öröm könny csordul.
Talán még egyszer
az igaz mosoly is meggörbül szádon,
de csak ha a pihék is
bujkálni kezdenek.. a madár szárnyon.
Talán még egyszer
a madár is repülhet!
S visszatérnek hozzád,
kik oly messzire repültek.

2013. 03.

Nagy Rozália

Zsámbék.
3652
zina - 2013. március 22. 11:50:33

A fiókák nem felejtik el a fészket, "de viszont nem szeretnek" nem hiszem, hogy ez igaz lenne. Szomorú ez a vers nagyon.

230
Torma Zsuzsanna - 2013. március 22. 10:56:28

Kedves Rozália!

Nagyon szép, megható versedhez én is szívből gratulálok! Sokan vagyunk, akik szeretett családtagjaink közelségét hosszú időn keresztül nem érezhetjük, sajnos, ilyen a mai világ!
Magamnak és Neked is azt kívánom, hogy forduljon jobbra a sorsunk, a gyermekeinké is!

Szeretettel: Zsuzsa
Smile

3362
zsubanya - 2013. március 22. 07:46:07

Drága Rozálkám!
Gyönyörűséges, még ha fájdalmas is a tartalom!
szeretettel gratulálok és ölellek: Zsuzsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.