Dudás Krisztina: Végig veled. I - II. - Csábító, ölelő természet. - Minek... - Ki hall meg?

Végig Veled

I.

Hallgatok, ha hallgatsz,
Tapintok, ha tapintasz.
Szégyellek, ha szégyellsz;
Nevetek, ha nevetsz ,
S a boldogságtól szárnyal a kedvem.
Végül pedig elbukom, ha elbuksz,
mert az életem nélküled száraz, és rút!

II.

Öledben megrökönyödve;
Karjaidat átölelve;
Válladon kiborulva;
Szavaidat visszhangozva.
Melleden elcsitulva;
Lábaidnál megnyugodva.
S mindez örökkévalóságig tartana,
Ami másnak csupán egy pillanat!


Csábító, ölelő természet

Friss virág;
Zöld orgonaág,
Zsálya, erdei szalonka,
Mind-mind neked hódolnak.

Rügyező bokrok, puha pázsit;
Meleg illat, mely megállít;
Édes árnyék, forró szándék,
Vad szerelmet hoz a nyár még!


Minek...

Minek írok, ha nem láthatok,
Minek látok, ha nem hallhatok,
Minek hallok, ha nem érezhetem
a szívembe markoló örök dallamot?


Ki hall meg?

Ki hall meg?
A szikla csúcsán,
A mély völgy alján.
Ki hall meg?
Ébredés tengerén,
Álomország szigetén.
Az óceán fenekén;
Ki hall meg?
Egy Senki: mely csak jött,
látott, ijedt, és ébredt.
...
Dudás Krisztina
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.