Balázsi Pál Etel: Bíztatás
Bíztatás

Magányomat viselem,
Betakarom vele magam,
Betakarom fázó testemet
Betakarva is reszketek.

Magányom sikolya
Csendemet felriassza
Betölti a fénytelen teret
A teret, mely hozzád vezet.

Gyertyaláng lobban,
Menekülő sötét erek
Körbefogják a teret,
De a tér már fényben él.

Citerám húrja pendül
Magányom fátyla oszlik
Reszketésem múlik.
Testem fényben úszik.
3681
gyongy - 2013. április 30. 20:57:06

Kedves Etel!
Átéreztem versedet és gratulálok hozzá!
Ez különösen megfogott: "Magányom sikolya
Csendemet felriassza"- nagyon szép és kifejező! Ölelés: gyöngySmile

3767
vorosemilne - 2013. április 30. 16:33:19

Nagyon szép áttérés az elesettségből a remény talajára.
Szeretettel gratulálok, Judit

3300
kandracs roza - 2013. április 30. 15:46:04

Etelkám...gratulálok...Lexirózsa

3392
lambrozett - 2013. április 29. 23:59:02

Szeretettel olvastalak, kedves Etel. Smile
Szépen fogalmaztad meg a remény érkezését, legyen az ember vagy valami egész más alakban érkező támasz/vigasz. Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.