Habos László: Szabadon...
Szabadon...

Ahogyan a rabok,
Haladtak lassan sorban
Halálra ítélve
Néma ártatlanok
A halálkamrába.
Úgy mennek az emberek
Előttem, mint rabok
Vakon, céltalanul
Az Isten-darabok
A halál markába.

Nem úgy, mint a rabok,
De élni akarok,
megélni a holnapot,
s az Istennek adni,
mint szent ajándékot
legnagyobb kincsem:
a szabad akaratom.
3681
gyongy - 2013. május 14. 15:11:07

Sokak álma szabadnak lenni! Ezt kívánom neked! Üdv.: gyöngy

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.