Karácsony Rajmund: Zene mámorába
Karácsony Rajmund (18)

Zene mámorába

Szállnak a hangok gyorsan egymásután,
egész testem veri a basszus ritmusát.
Mond, csak hol lennék nélküled?
Te ékesen szóló finom zaj.
Te csendesülő tengermoraj.
Általad ismertem meg,
a végtelen magasságot.
S a feneketlen mélység árnyát.
E kettő közt szállok,
a szabadesés szárnyán.

Lüktetve száguld bennem a vér,
szédítően gyors ütemre.
Óh, egek…!
Hangsebességgel fúródnak
belém a kottafejek.

Jólesik, e másvilági szédület.
Az andalító zenében teljes révület.
Ez egy katarzis, néha teljesen úgy érzem,
mert nélküled csak sivatag lennék a térben!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.