Cseh Ildikó: Eső
Eső

Házakra hasalt a felhő.
Szürkén gomolyog elő és hozza ajándékát:
Aranyat ér. Májusi.
Unod.
És vajon unják-e a fák?
Nézd, milyen zöld a vidék!
Fénylő pocsolyába köröket rajzol,
alatta földig hajol a fű és rúgja magát majd újra egyenesre.
Mert erős.
Növeli kalászát, mi neked csak toklász, neki a jövő.
Jövőt turkál a rigó, kicsi gilisztácska halála az ára.
Pók hálója gyöngyös, tán le is szakad,
gazdája pusztul vagy megmarad.
Élet.
Körben.
Eső csöppen.
Napsugarán majd újra felszalad...
vagy lesz belőle áradó patak.
Vagy folyó vagy felhő
vagy könnycsepp szemedben,
mit bánat vagy öröm fakaszt.
875
Peonia - 2013. június 01. 09:00:33

Köszönöm Judit kedves! Szeretettel! peo

3767
vorosemilne - 2013. május 31. 16:29:37

Kedves Ildikó!
Nagyon szépen tükrözi versed az eső hangulatát.
Szeretettel gratulálok, Judit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.