H. Gábor Erzsébet: Te meg én (2013. június)
Te meg én

Nézd, a Hold ezüst palástja, hogy ragyog!
Udvarát a pompa fénye járja át,
szél zenél repítve méla áriát,
lelkem ünnepel, hisz újra itt vagyok.

Úgy karolj ölelve, mint a lomb a fát,
- várni szép mesére félve nem lehet -
mint a Hold az éjszakát ma úgy szeress,
mondj imát, becézz, te régi jóbarát.

Úgy vigyázz reám, ne vágyjak innen el,
s mint a gyermek anyja keble rejtekén -
higgyem el, velem te mindig itt leszel,

s két karodva fonsz a hála reggelén.
Csókjaimra vágyva most is így teszel,
szép jövőt remélve újra: Te, meg én.
2175
hzsike - 2013. június 02. 17:09:53

Kedves Gabi!

Köszönöm szépen, hogy elolvastad a verset, nagyon örülök hogy tetszett.
Szeretettel fogadlak mindig:ZsikePfft

2135
mami - 2013. június 02. 16:08:20

Nagyon szép!!! Ezt fokozni se kell! Mestermunka! Szeretettel: Jártó Róza

1984
Gabriella 36 - 2013. június 02. 15:49:58

Drága Zsike!

Ez annyira szép. Benne van minden...

szeretettel gratukálok, Gabi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.