Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Cseh Ildikó: Duna

Duna

Folyó Anyácska, Duna nővérem,
ki gyűjtöd a vizeket:
égből és földből.
Áradsz, hiszen mi mást tehetnél?
Nagy vagy és erős és örök.
Víz.
Természet.
És mi kicsik vagyunk?
Mozdulunk.
Homokból építünk gátat a kő mellé,
hogy sodrásod kímélje a házunk.
Mert mi így élünk.
Fészket épít a madár és vackot keres a állat:
mert utódot nevel.
Hányat viszel most el közülük?
Éber vad és teheti elvonul.
Dombra, hol most embertől sem riad.
Tán érzi a segítő kezet, közös veszedelemben.
Árad a folyó.
Mi mást tehetne?
S mi mozdulunk.
Mentjük a fészkünk, mert ez a dolgunk:
hogy összefogjunk,
ki mit tud adja,
ha mást nem imát és lelki erőt,
Kapunk újra leckét, hogy megmutassunk,
együtt vagyunk a gáton,
s amikor elvonult fogjuk kezet újra és hajtsuk meg fejünket:
A nagy folyónk, a Duna előtt.
875
Peonia - 2013. június 12. 13:47:15

Kedvesek! Öröm, hogy velem tartottatok. Magam nem éreztem szomorúnak a verset és az eseményt sem. A természet teszi a dolgát és mi is, ahogy Veronika írja. Mindenki másként éli meg! Hatalmas lehetőséget kaptunk az összefogásra. És ez fontos. Ölellek Benneteket! peo

3649
Oroszlan08 - 2013. június 08. 11:11:29

A szomorú valóság előtt meghajtod fejed és a Duna előtt. Szép vers.

Gratulálok: Ica

3767
vorosemilne - 2013. június 08. 11:01:06

Szép vers egy aggasztóan szomorú eseményről, az áradásról...
Gratulálok, Judit

3667
Clarisz - 2013. június 06. 14:21:27

Igen Ildikó
szomorúságot csak szomorú verssel lehet visszadni. Sikerült, hisz az embernek borsózik a háta a hirek hallatán, nem kevésbéa versed olvasása közben.
Szeretettel:Clarisz

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.