Balázsi Pál Etel: Öreg fenyő
Öreg fenyő

Kíméletlen szél szaggatja
Az öreg fenyő sápadt ágait,
Recsegnek-ropognak facsontjai,
Megszakadt benne valami.
A fa felsikít, segítségért kiált,
Nem hallja senki,
Szél tompította sikolyát.

Még kitart a nehéz sorsú fa,
Sziklás földjébe kapaszkodik,
A dühös szél, újra belekap,
Csavarja, dönti, nem hagyja,
Gyökerestől fölemeli, elengedi,
S otthagyja.

Dőlése, életén átfutó pillanat,
Ágai levegőbe kapaszkodnak,
Lélegzete elakad,
Küszködik a végzettel,
Megremeg a föld, súlya alatt,
Még egyszer visszapattan,
Majd megnyugodva elterül,
S a szél, diadalittasan,
Kegyetlen füttyel elrepül.
3300
kandracs roza - 2013. június 13. 12:58:07

Szeretettel olvaslak mindig..Lexirózsa

3313
paltetel - 2013. június 12. 17:58:10

Kedves Rozálka, Lexirózsa, Viola, Judit!

Látva ezt a jelenetet, valóban az ember élete jutott eszembe, ex ihletett a vers megírására. Köszönöm gratulációtokat és tetszés nyilvánításotokat.
Szeretettel, Etel

3767
vorosemilne - 2013. június 12. 16:12:20

Tragédia versbe szedve...
Szép, megható versedhez szeretettel gratulálok, Judit

277
farkas viola - 2013. június 12. 05:12:32

Kedves Etel!
Megrázóan írtad le a fenyő pusztulását, nagyon tetszik.
Mi is így leszünk, ha menni kell.
Szeretettel: Viola

3300
kandracs roza - 2013. június 11. 10:35:02

Nagyon szép..gratulálok..Lexirózsa

1209
angyalka - 2013. június 10. 21:47:38

Kedves Etelka!
Csodálatos versedhez szeretettel gratulálok...és nagyon sajnálom az öreg fát..de mi is így járunk..
üdvözletem barátiWink
Rozálka

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.