Révész Jánosné: Ábrándozás
Ábrándozás

Kinn hideg van esik és dörög
szobám csöndjét megtöri.
Magam vagyok, van időm
nyitogatni lelkem fiókjait.

Sorra pattannak elő
palack szellemként
szemem elém az elmúlt idő
fájdalmas és szép emlékei.

Újra élem sorba őket
nem zavar a kinti világ engemet
csak egy utat keresek gondolatban
mely elvezet hozzád szívem.

Hozzád ki messze- messze jársz
fenn a csillagok között élsz
belül zokog a szív erős vagyok
fájdalmat tompít a veled megélt csoda.

Az idő mintha néha megdermedne
szememből valami útnak indul
a fájdalmak könnycseppjeit
a remény közben vigasztalja.

Tudom az utam legvégén
te vársz rám kedvesem,
ölelésre nyújtom feléd a kezem
itt vagyok hozzád megérkeztem.

2013. 06. 05.
3649
Oroszlan08 - 2013. június 15. 12:04:53

Fájdalmas emlékezésed a beletörődés enyhíti.

Szeretettel olvastam: Ica

3342
rozsaschvalm - 2013. június 14. 22:24:03

Kedves Clarisz!
Meghatóan szép ábrándozás.
Gratulálok!
Szeretettel: Rózsa

3767
vorosemilne - 2013. június 14. 19:30:05

Nagyon szép, megható sorok...
Gratulálok, Judit

3300
kandracs roza - 2013. június 14. 14:05:17

Nagyon szép..gratulálok.Lexirózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.