Révész Jánosné: Vasárnap van
Vasárnap van

Szelíd nyugalom csend vesz körül
ablakomon át látom az ég komor
az ég és föld között mogorva fellegek
mintha készülnének kiönteni terhüket.
A szél mérgesen tereli őket egymás felé.

A nap lusta és fösvény az emberekhez
rég nem örvendeztetett meg melegével
így szomorú a kinti világ késik a Tavasz
bár az aranyeső félve mutatja ruháját
nem szeretné ha a fagy, barnára festené azt.

Éled tehát ha lassan is a kinti világ
nem sokára nyílik sorba minden virág
velük újul virul az én lelkem is érzem
nemsokára szabad madárként szárnyalok
vár rám az erdő rét és a nagy világ.

2013. 04. 07.
3300
kandracs roza - 2013. június 19. 20:04:55

Gratulálok szép versedhez. Lexirózsa

3767
vorosemilne - 2013. június 19. 16:13:57

Igazi ünnepi hangulattal zárul a versed.
Gratulálok, Judit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.