Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Szabó Kila Margit: A magány karja
A magány karja

Amikor gondolatban
a magány karját öleled
Az Élet- tenger kínál
káprázó ékköveket.

Messziről hallasz egy szót
és szíved lángja lobban.
A vágyvilága éled
csábosan zavarodban.

Szép reményeket fújja
a szél, csodája ragyog.
Ígér, dicsér a másik,
csak úgy zúgnak a habok.

Elmerengve a jövő
hulló csillagát látod.
Akit szerettél, ott van
a szívedben, bezárod.

Reményvirágot szánod,
láttál egy délibábot.
Szerelmed sóhajtását
hallod, ha elhibázod.

A múlt emlékeit nem,
nem lehet elfeledni.
Amit érzünk, álmunkat,
nem lehet eltemetni.

A nap sugara lágyan
ölel magához Téged
megcirógat kecsesen,
és a magányt nem érzed.

3300
kandracs roza - 2013. június 19. 20:02:46

Margitka gratulálok szép versedhez.Lexirózsa

3767
vorosemilne - 2013. június 19. 16:12:22

Kedves Margit!
Jól esett szép versedet olvasni...
Gratulálok, Judit

3342
rozsaschvalm - 2013. június 18. 22:11:36

Kedves Margit!
Nagyon szép a versed és a kép is.
Gratulálok!
Szeretettel: Rózsa

524
BogIcu - 2013. június 18. 19:23:22

Kedves Margitka!

Remélhetőleg a magány karjai nagyon rövidek, így nem érnek el hozzánk....Wink
Gratulálok, szeretettel olvastalak: Icu

3649
Oroszlan08 - 2013. június 18. 17:58:53

Szeretettel gratulálok szép versedhez. A magány sokszor nehéz, de az emlékeink megszépítik az időt.

Szeretettel olvastam: Ica

3392
lambrozett - 2013. június 17. 23:36:10

Igen, a természet és pár emberi szó, egy-egy mosoly... csodákra képes.Smile
Jó volt itt. Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.