Révész Jánosné: Ringó búzatábla
Ringó búzatábla

Rekkenő meleg van nagyon
olvad serceg alattam a beton
érzem szaga van a levegőnek
izzad mindene a napon lévőnek.

Nyár van aratás ideje
a zápor is elállt végre
csillog a napsugár vígan
a leveleken ülő esőcseppeken.

Állok csendben a határban
előttem egy sárga búzatenger
szellő suhan át érzem sorba
kéri táncba a búzakalászokat.

Ring dalol a csillogó búzatábla
én közben hallom fájdalmukat is
valami hiányzik nekik nagyon
a sok-sok dolgos arató kéz.

Ilyenkor már kora reggel
daluktól volt hangos a határ
még tudtak szegényen is
kalákában önfeledten nevetni.

Ma már csak versenyeken
reng a kasza dől a búza
a marokszedő lányok vidáman
kötik kévébe bíz a.

Jól is van ez meg nem is
hisz nehéz munka ez
fogyóban a dolgos kéz
vele együtt a magyar is.

2013. 06. 29.
230
Torma Zsuzsanna - 2013. július 04. 17:31:33

Kedves Clarisz!

Én is Veled együtt nosztalgiáztam, miközben versedet olvastam. Kislányként nekem is már kellett a kötelet tekerni, és még a kévébe kötést is próbálgattam kisebb-nagyobb sikerrel.

Szívből gratulálok!

Szeretettel:Zsuzsa
Smile

3767
vorosemilne - 2013. július 04. 16:51:17

Szépek voltak a régi aratások, eszemben vannak még...
Gratulálok, Judit

3667
Clarisz - 2013. július 04. 14:30:57

köszönöm Ica

3649
Oroszlan08 - 2013. július 02. 18:42:05

Nagyon meghitt verset hoztál. A régi aratások jutottak eszembe, igaz csak láttam és meséltek róla.
Minden másképpen van már, a gépek helyettesítik a dolgos kezeket.

Szeretettel olvastalak, gratulálok: Ica

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.