Révész Jánosné: Újra esik a hó
Újra esik a hó

Március is tova szalad lassan
de látjuk valami nincs vele rendben
a zsenge füvet meg a fákat házakat
újra hófehér lepellel vonta be.

Hull a hó kergeti a szél s pelyheket
mint könnyű léghajó,táncot járnak
a szél zenéjére ritmusosan keringőznek.
Dideregnek közben a hazatérő madarak.

Csak hullanak a szomorúságot hozó pihék
van miből a szélnek építeni újra hó falakat
dideregnek a szabad ég alatt élő emberek
betemetve lassan rabok lesznek a reményeik.

A fehér sereg csak egyre szaporodik
már befed mindent utakat, mezőket
tavaszért kiáltozik a növény meg mi is
hiányzik már lelkünknek a nap erősítő ereje.

Már hiányzik az mikor a rózsára rávetődik
a nap csillogó sugara és mosoly csókot ad neki
mint Csipkerózsikának a délceg királyfi
és az alvó bimbó is szivárvány fényben életre kel.

Ébredj fel Március ne rázd megint magadat
Hozz magaddal igazi reménykeltő fénysugarat
helyezd szívünkbe arcod aranyló igaz fényét
főleg a nincstelen szegény emberek örömére.

2013. 03. 22.
3414
margitszabokila - 2013. július 18. 12:26:24

Kedves Ica!
Szép versedhez szeretettel gratulálok:Margit

3767
vorosemilne - 2013. július 16. 08:56:42

Szép, tavaszváró versedhez szeretettel gratulálok, Judit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.