Szabóné Gita Tigram: Egy eltévedt porszem (Homokszemek)
Egy eltévedt porszem

Talán egy porszem hullott a szemembe,
Ne hidd hogy sírok, csupán csak könnyezem.
Érintésed, még itt van a kezembe',
És elbúcsúzunk, mosollyal könnyeden.

Talán a porszem, mit felkavart a szél,
Apró virágát fakasztja szememnek.
Néma az ajkam, hozzád már nem beszél,
Csupán a fájó könnycseppek üzennek.

Talán egy porszem, egy apró kis bogár,
Ne hidd hogy sírok, csupán könnyem pereg.
Kezed még érzem, bár lépted messze jár.
Fázom a szélben, a testem megremeg.

Talán a porszem csalt könnyet szemembe,
Apró virága harmatként gyöngyözött.
Lehulló szirma megbújik szívembe',
Ahová fájón, végleg beköltözött.
1038
Szollosi David - 2013. július 31. 01:02:25

Ismerős, ismerős...

1119
tatos - 2013. július 20. 21:48:56

Drága Gita!
Szépséges versed majdnem nekem is könnyeket csalt a szemembe. Lám lám még mire lehet használni azt a porszemet. Hazudni azt a nagy fájdalmat, amit egy aprócska kristályszem is okozhat.
Nagyon szép versedhez szívből gratulálok és sok sikert kívánok.Nagy örömmel olvastam a neved, hogy újra itt vagy.Örülök Neked. Szeretettel Gyöngyi.

524
BogIcu - 2013. július 19. 21:16:23

Drága Tigram!

Nagyon rég olvashattunk Tőled, de most egy csodálatos verssel ajándékoztál meg bennünket.Smile
A te eltévedt porszemed az egyik nyerő számomra.

Gratulálok szeretettel: BogIcu

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.