H. Gábor Erzsébet: Ködtejes álmok
Ködtejes álmok

Álmom az éjjel visszarepített régi időkbe,
s szállva a szárnyán, égre feszült egy szép, fura érzés;
látni az udvart annyira vágytam, s futni előre,
áll-e a fáradt géme a kútnak? - furdal a kérdés -

él-e a láza - s benne az illat - gyermeki múltnak?
Lám, nagyanyám jön kert mezején, s egy kanna vizet hoz,
tört csigaházból tétova szarvak félve kibújnak,
s látva magam, hogy kő a kezemben, s köd teje elmos…

Drága Mamát, úgy húzza a bánat, s terhe az útnak,
szöszke hajammal játszik a napfény, s festi aranyra,
jó Nagyanyámnak karjai áldott ég fele nyúlnak…

Úr szava bársony, lágy zene hangján hívja magasba;
angyali szárnyán messzire száll, míg könnyei hullnak,
s szembogarából csillagesőt szór, szőke hajamra.
2175
hzsike - 2013. július 29. 17:05:46

Kedves Iduskám, Judit!

Köszönöm szépen a látogatást, a kedves szavakat. Örülök, hogy tetszett a vers. Szeretettel:Zsike:SmileSmile

3767
vorosemilne - 2013. július 28. 15:25:01

Szép emlékek látogattak meg álmodban...
Szép szonett.
Gratulálok, Judit

2678
Emperor - 2013. július 27. 22:30:43

Jól elméláztál a múltban, kedves Zsike.
Nagyon szép szonett.

Szeretettel
Ida

2175
hzsike - 2013. július 27. 07:49:09

Kedves Ica, kedves Rózsa!

Köszönöm szépen a látogatást.
Szeretettel:ZsikeSmileSmile

3649
Oroszlan08 - 2013. július 26. 16:57:12

Álmod szárnyán visszarepültél a gyermekkoroba.

Gyönyörködtem az álmodban: Ica

3300
kandracs roza - 2013. július 25. 22:45:16

Kedves Zsike..gratulálok..Lexirózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.