Dudás Krisztina: Ritka szépség
Ritka szépség

Világítasz, vezetsz majd csillagként ujjá születsz
Csakis isteni angyal, tündéri nimfa lehetsz
Csak tapsolsz, intesz, kettőt pislogsz, nevetsz,
S megfogan benned az összes földöntúli ihlet
Napsugárzó tekinteteddel holdra este is fénylesz
Bájod mégis csak az égieket varázsolja el
Felfogni ezt emberin ritkán vagy nem lehet,
Szürke, matt gyöngy mindenki körülötted
Ritka, őszinte, egyetemes, lágy szépséged
A halálnak és azon túl is dalra fakadsz, énekelsz
Én maradok csodálód, vagy hódolód egybe
Barátság, szerelem köztünk ritkán sem lehet
Csodaként tapintalak, szólók hozzád, érezlek
Mint tavaszi, kora nyári bókoló, kitűnő virág,
Mámoros, töretlen erős szivárvánnyal összenőve!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.