Révész Jánosné: Remény
Remény

A földön sok a tövis
de a nyíló rózsa tő is
színtelen lett minden
egyszerre körülöttem
igyekszem szívem
teljesen nyitva tartani.

Ami megmaradt a nyárból
igyekszem mindent
gyorsan magamra szedni
elraktározni fényt illatot
a még megmaradt
életszakaszomra.

Most egyedül vagyok
csak a szél leng körül
fülembe halkan súg
csak úgy vigasztal
árnyékot vet rám
a jövőtől való félelem.

A remény él bennem
az nem hagy el soha engem
jól tudom és érzem
a szívem nem csal soha
a gidres-gödrös út végén
te vársz rám Jézusom.

2013. 09.01
3667
Clarisz - 2013. szeptember 29. 15:12:35

Köszönöm Judit, hogy erre jártál. Igen a remény és az akarat sokat segít. Klarisz

3767
vorosemilne - 2013. szeptember 25. 15:47:55

A remény fontos, a remény továbbsegít...
Szép versedhez szeretettel gratulálok, Judit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.