Révész Jánosné: Aggodalmaskodásom (2013. október)
Aggodalmaskodásom

Vöröslő fény az ég zafirjain
magasztos misztikus oly felemelő
a gyémántfény áthatol az éjszakán
színek fények dalra fakadnak
a horizont alatt fények táncolnak

Oly mesés mágikus ez a pillanat
ahogy a fény vakítóan felénk hatol
álmok vágyak is sorra éledeznek
a Hold paplannal takarja csemetéit
az éjtündér is incseleg velünk.

Lassan aludni kellene már
fáradt a szem későre jár
nem illik sokáig váratni ágyunkat
szívünk a vágyak tengerén evez
ide-oda csapong elrévedez.

Lobog a csend majd csendesül
a Hold homlokára ránc kerül
egyre több gond a Földön
egyre nehezebb áttörni a ködön
sok embernek az utcakő marad.

Átformálódtak az éjszakák
rég vidámság hangja szállt
ma inkább jajok és sóhajok
mélyen űl a sok fájdalom
magasan füstként a remény.

Hová tüntetek boldogság órája
haldoklik a mosoly rózsája
hiába dolgozik a szeretetkertész
sorba hervadozik a virágja
a tündér világnak befellegzett.

Mindenkit fenyeget az élet sivársága
érintget bennünket a sötét átkok szele
óh drága hon hőn szeretett hazám
láthatlak-e még dicső fényedben
lehetek-e büszke faként magyar.

2013. 04. 30 éjszaka
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.