Révész Jánosné: Szomjúhozom
Szomjúhozom

Ki látja meg tikkasztó szomjúságom?
vajon könnyet ejt-e valaki értem
és ezért a rideg szomorú világért?
sokan vagyunk egyre többen
kiknek egyre jobban fáj valami
nem mindenkinek nyílik virág
csak sok fekete varjú kárál én
szüntelen a vigaszt keresem.

Szomjazom a szeretetre
egy szerethető tiszta világra
ahol nem kell a szomszédba menni
egy kis megértésért nincs széthúzás
s gyűlölet helyén szeretet terem
ahol nem takarják sötét függönyök
az ablakot, engednek be fényt
mely felébreszti az új élet hitet.

Szomjúhozom a mosolyokra
mely szomorúságot hamvaszt
nem engedi a szívet zsibbadni
legyen ez egy jó vírus mely
úgy terjed mint a fekete pestis
és minden embert megfertőz
de ne legyen csak álcázott
hanem szívből jövő mosoly.

Szomjúhozom az őszinte érzelmekre
nem mondva csinált mobil reklámra
futószőnyegen gyártottak
sablonos megnyilvánulásokra
hanem olyanokra melyeket
kincsként tudok megőrizni mert
csak így tehetem derűsebbé
magam és mások életét.

2013. 04. 25.
3767
vorosemilne - 2013. október 06. 15:53:54

Valóban, egy rideg, érzéketlen világban élünk, érthetőek vágyaid...
Gratulálok, Judit

3392
lambrozett - 2013. október 04. 18:44:08

Szomjúságod teljesen érthető. Smile Reméljük, hogy legalább egy részét mindennek...képesek leszünk nem pót-és művi "itókákkal" oltani. Smile Szeretettel. Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.