M. Laurens: Rozsdatemető
Rozsdatemető
(Diósgyőri anziksz)

Az éjszaka már régóta néma,
Kihalt környéken málló vakolat,
Rozsdálló kohók vas-színű sora,
Lyukas tetők s rothadó padolat.

Ez maradt a régvolt büszkeségből:
Mindössze egy elillant pillanat,
A kék ég utáni vágyakozás,
S egy szó, mely mindörökre elmaradt.

Szó, mely megválthatná a lelkeket,
mert végleg s örökre kihűl a kard,
Többé büszke szikrát sohasem vet,
földre hull, s nem ékesíté a kart.

Zajtalan az éjszaka: csönd ül tort,
A halott álmok árnyai felett,
A nap se kel fel többé az égen,
S elmarad a várva várt kikelet.


2012. január 17.
4218
bujdosomiklos - 2013. november 11. 12:59:12

Telt vers, olyannyira, hogy a két újabbiba is maradt belőle gondolat, mi itt kifakadt, lendül előre, marad az örök rügy-várás, a javítás, "megváltás" földi vágya, legalább egy éjszakára. Értékes festés, a rozsdával írsz színeket. Lendületes, kerek. Érdekes, a cím rögtön bevonzotta nálam Örkény Rózsakiállítását, hol a halált taglalgatják, szépen.
Kikelettel ébredő új Napot Neked!
Barátsággal;
Miklós

3872
M Laurens - 2013. október 16. 12:01:21

Kedves Katalinka, tökéletesen igaz amit írtál. Az én személyes élményeim a feleségem családján át kapcsolódnak a térséghez a hetvenes évektől fogva. A testvérek Rudabányán, Ózdon, Kazincbarcikán, Miskolcon, és ezek környékén át kapcsolódtak az életemhez. Annak idején előbb volt színes-televízió a bányász faluban, mint nálunk Pesten. Az emberek tiszta vasalt ruhában jártak a szabadnapjaikon. Ózdon és Kazincbarcikán presszóba jártak csevegni az asszonyok, és a legkisebb faluban is a fiatalok tupíroztatták a hajukat a fodrásznál. Kazincbarcikán mindig a legújabb filmek mentek a moziba, akárcsak a fővárosban. Habár nem volt kolbászból a kerítés, de a kétkezi munkás is Gyulai kolbásszal és Pick szalámival szállt le a bányába Rudán. És előbb kapott beutalót a Balatonra nyaralni, mint én, mert-hogy nehéz-fizikai munkások előnyben voltak. A feleségem nagyobbik öccsének már akkor két motorja volt, amikor nekem még csak kemping biciklim. És ez nem mese, hanem a valóság. Ma pedig... Ma pedig legalább nem híznak el a segélyekből, és megtanultak barna-hájat növeszteni a tüzelőolaj pazarlás helyett. És az ígéretekből és halogatásokból javítják ki a lyukas tetőt a panelházakban Ózdon. De inkább nem is folytatom, mert... mert...

Köszönöm a hozzászólásodat Katalinka!

3872
M Laurens - 2013. október 16. 11:27:45

Köszönöm Gyöngy Smile

3681
gyongy - 2013. október 12. 21:54:36

Kedves Miklós!
Ez valóban több, mint szomorú, és már mindenütt jelen van.
Nem ragadtattad el Magad. Ez maga a vegetálás máról holnapra és hatalmas rétegeket érint. Nem lehet mindent az egyének nyakába varrni, mert kevés ma az, aki nem akar dolgozni, tenni és urambocsá' élni.
Csak élni.
Szeretettel olvastam soraid: gyöngy

3872
M Laurens - 2013. október 12. 21:38:02

Köszönöm szépen valamennyiőtök hozzászólását.

Mint láthatjátok, a vers későbbi keltezésű, és személyes élményeken alapul.
Feleségem és családja révén belátásom van a BAZ megyében élők (vegetálók) mindennapi küzdelmeibe. Ózd, Kazincbarcika , Rudabánya, Diósgyőr és velük együtt számtalan környékbeli település agonizál, és az ott élők számára teljes a közöny, ami körülveszi őket. Falvak néptelednek el, öregek rekednek tehetetlenül a zárt ajtók mögött, és a kutya se nyit rájuk. Ez több mint szomorú, ez egészen egyszerűen embertelen és felháborító, itt Európa közepén.

Köszönöm a hozzászólásaitokat, és elnézést, hogy elragadtattam magam.
/ Miklós /

3392
lambrozett - 2013. október 12. 19:41:38

Tavaly (vagy mikor?) volt hasonló című verselőnk. Smile Többen-többféle megközelítéssel álltunk a témához...ezen műved ott is remekül szólt volna. A "régi értékek" sajnos leépülnek, feledésbe merülnek, avagy átalakulnak "újakká". De felednünk sosem szabad a korszakokat. Üdv. Éva

3300
kandracs roza - 2013. október 12. 14:14:09

Talán lesz még virradat...Gratulálok Lexirózsa

3681
gyongy - 2013. október 11. 09:41:27

Hát igen! A némán zokogó fájdalom-szigetek egyik láncszeme. Mit is lehet mást tenni e vers olvasásakor, mint jó nagyot sóhajtani a kilátástalanság tágas mezejének kellős közepén.
És a húsdaráló csak tekeredik tovább. (a pillanatnyi gondolataimat le kellett írnom)
Üdv.: gyöngy

2693
doroty - 2013. október 10. 20:24:51

Kedves Miklós
Aki érti soraidat, sírni tudna. (Én is). Elmúlt idők nyomán ballagunk, s nem tehetünk semmit, siratjuk azt, amit örökre elvesztettünk...Sad
Igazat írtál.
Üdv
Ottilia

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.