Hangyási Mihály: Szabadon rettegve
Szabadon rettegve
-a verselés mélységes mélye-

Oly mezsgyén járok, melyet
Egykor belengett a szabadság szele.
Mélyet sóhajtva, mosollyal jártam ez utat...

Most bármerre nézek, itt
Szemek és egy tőr fénye villan,
Egyik kutat, másik lelket szabdal, szívet.

Remekek születtek a padkán,
Friss illatú, tavaszfényű álmok.
Manapság hideg szél söpör, vesz körbe.

Emitt patkány surran, amott varjú gubbaszt,
Lesnek ránk, arcukon macskamosoly,
Mely negédesen mérgező,

Egyfajta közösség rendőrei ők,
Zsigerből surrannak, szürke senkik,
Az önmegvalósítás zsarnokai...
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.