Révész Jánosné: Imám édesanyám sírjánál (2013. november)
Imám édesanyám sírjánál

Itt állok némán belső fájdalommal
imámat csendben elrebegem
Köszönöm Istenem, hogy jó helyre
küldtél ebbe a világba, egy drága
nő szeretető gondoskodásába.

Nem feledem el az anyai melegséget
az önzetlen el nem múló szeretetet
azokat amit sorra nekem megtanítottál
fülembe cseng hangod muzsikája
lányom járd mindig az igazak útját.

Most is érzem kezed simogatását
mintha most is öledben ülnék
hallgatnám szájtátva meséidet
ha érezted hogy szemem révedezik
halkan mondtad aludj kicsim álmodj szépet.

Kicsi csokromat kertedből szedtem
milyen boldog voltál akkor jó anyám
most is hoztam ide neked érezni akarom
közelségedet és imám keresztül küldöm
a legszebb szót neked... most is szeretlek.

Köszönöm hogy megszülettem s felneveltél
harcaimhoz erőt adtál sok mindenre tanítottál
borút űztél homlokomról mosolyoddal
biztos kézzel segítettél ha elestem felemeltél
terheimből sokat átvettél hogy boldog legyek.

Köszönöm a sok imádságot a sok jó szót
mindent, mindent értéket amit kaptam tőled
nélküled tudom nem lennék ma az ki vagyok
ma is minden nap csak belőled merítek erőt
érzem csak a tested van itt a lelked bennem él.
Köszönöm Istenem hogy ő lehetett az anyám.

2013. 05. 05.
3933
vadvirag47 - 2013. november 06. 17:52:57

Szép, megható gondolatok, bár a rím-nélküli verselés tőlem kicsit idegen, azért tetszett.
Szeretettel V.V.Rózsa

4294
Elisabet - 2013. november 04. 09:49:29

Nagyon szép, gyönyörű vers. Itt- ott könnyet csalt a szemembe...

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.