Révész Jánosné: Vihar után
Vihar után

Békés vidám a táj a Nap ezerszám
gazdagon szórja ránk a sugarait
piheg a madár a kutya is nyelvet ölt
nem lelem én sem már a helyem
patakként folyik az izzadság arcomon.

Esőre áhítozik mostanra mindenki
mintha meghallgatták volna az égiek
távolban sötét fellegek kandikálnak
a mint a gyors vonat jön, jön közelebb
érzem nagy vihar lesz mihamarabb.

Már dörrenés morgás a távolban
mintha egymást túl akarná licitálni
egyre hangosabb és félelmetesebb
durrogásba kezd villámok cikáznak
elemek harcolnak most a Földdel.

Érzem egy igazi égi háború készül
a szél is hirtelen támadásban lendül
hordja a szürke port az esőcseppeket
tépdesi a faleveleket borítja a székeket
az egyesült esőcseppek keresik útjukat.

Hűl a levegő jó ez a testnek léleknek
az égi lárma is egyre csendesül
majd takarodót fúj a trombitás neki
a mennydörgés szófogadóan elcsitul
a fellegek is hamar szerte foszlottak.

A vihar amilyen gyorsan támadt
olyan hirtelen tovább is rohant
faleveleket feldöntött székeket
földhöz lapuló megtépázott virágokat
hagyott maga után ahol átszaladt.

A fellegek uszonyain már valami
kacsingat csintalankodva felénk
a Nap mint az egyszemű óriás
a valami csodás égi tüneményt
fest az égre egy szivárványt.

2013. 05. 10
3767
vorosemilne - 2013. november 06. 20:29:03

Nagyon jól érzékelteted a vihar hangulatát...
Gratulálok, Judit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.