Révész Jánosné: Fájdalmak
Fájdalmak

Halk sikolyok röppennek az éterben
a mélyre hulló életek felett
a sok ki nem mondott szavak
is csak lent alszanak
megrekedt gondolatok
fájdalmasan görcsösen
torkomat mardossa.
Magány magány vesz körül
fejem felett süvít a hideg szél
a Kárpátok bérceiről visszabeszél
szinte széttépi az eget
nyöszörög fájdalmasan
széttiport várak múltunk emlékei
sorra porladoznak
mert idegen kezek csak rombolni tudnak.
A jajok sóhajok már bérceiken túl
az egekbe szállnak
pislákol szívünk reményei is
lassan odavesznek
vigyázzunk nagyon a nemzetünkre
őseink hazaszeretete legyen példa
higgyünk benne lesz Feltámadás.

2013 10 26
3767
vorosemilne - 2013. november 14. 12:47:02

Szomorú gondolatok és nagyon halványan élteted a reményt...
Versedhez gratulálok, Judit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.