Hangyási Mihály: A sánta lator dala
A sánta lator dala

Szabadkozhatnék neked
Ezen a fázós reggelen
Mondhatnám, nem voltam önmagam
De lásd ezt nem teszem...
Leginkább csak állok itt
Konokul jeges hallgatag
Tagadhatnám koszlott jellemem
Ám tudom ezt nem szabad...
Dadoghatnám azt is feléd
Tetteim megbánás övezi
Helyette gyáván szaladok
Puha gerincem az élet kövezi
Lásd, hát leroskadok
Tudd meg, nem harcolok tovább
Nem kell szenvedj miattam
Vedd fel a szebbik ruhád
Soha ne gondolkodj
Vajh én ki is voltam
Csak érezd, ennek itt vége
Néha beszéltem, másszor meg szúrtam
Ködből jöttem...
Ködbe lépek...
Ködös tekintettel nézek
Lábbal lépek...
Számmal szólok...
Szívem helyén, egykor volt ott
Valami, de álmomban
Bár nem bánok, változtam.
3904
Evok - 2013. november 29. 14:00:24

Nagyon köszönöm szavaidat!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.