Poós Gergely: Hiába?
Hiába?

... élni s halni sem tudok már,
habár teli a jól megrakott tál,
de nekem nem kell semmi sem,
elég lenne, hogyha vétlen élnék,
s nem remélnék nevet, sikert,
mert ezzel Lucifert hívom elő,
s nem keverednék hisztériába,
- de hiába...

... élni s halni sem tudok már,
úgy érzem semmim sincs, vár
a hó, a tél, hófehér lélekké válok,
hogy az aránytalanságok eltűnjenek,
hogy a levelek közzé legyenek,
szeretném, hogy elérhessenek,
s hogy téged kergessenek vitába,
- de hiába...

... élni s halni sem tudok már,
lebegek, mint égen a madár,
lesújtok, ha sajog testem,
mert fáradtan és éhesen vagyok,
nem lazíthatok, mindig felkapok valamit,
újra, s újra idézem szavait,
emlékezetem őt citálja,
- de hiába...

... élni s halni sem tudok már,
elragad, s kidob magából az ár,
s én a fövenyen fekszem éjszaka,
mint bárki más, ki egymaga próbál
megoldást találni, valamit kiókumulálni,
a csakugyan lényegest dokumentálni...
nevét így foglalom szebb vitákba,
- s imámba...

hogy ébredjünk végre

2013. augusztus 28.

Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.