B. Mihály Csilla: Fájdalom
Fájdalom

Csend-csendet játszik zaklatott elméd,
melléd leülök, hisz hová mennék?
Mögöttünk semmi, előttünk béke,
a minden bennünk. Felragyog fénye.
Szemedben, halkan, sóhajod csordul,
torzul kiléted, zsibongást koldul.

Mögöttünk béke, előttünk minden,
bennünk a semmi, visszhangja sincsen.
Űzve elűzött vágyaid dombján
játékot játszik csend nevű orkán.
Felragyog fénye, sóhajt tomboló,
eltorzult létben ébren álmodó.
3652
zina - 2015. július 26. 00:30:30

Köszönöm, Enikő, hogy ilyen 'régre' visszanyúltál. A csend teljes az itt és mostban, csak minden pillanatban meg kell újulni hozzá. Már nem fájdalom, hanem Csoda! Kívánom Neked és mindenkinek, hogy élje meg és át, folyton. Smile Örülök, hogy értettél!

5046
Rumi - 2015. július 24. 17:25:54

Pont ennyire fáj az, ami csak egy pillanat, de többet akar...múltat és jövőt. Pedig a csendben sokszor benne van mindez.
gyönyörű vers!

3652
zina - 2013. december 30. 21:33:56

Köszönöm, hogy elolvastátok.
Nem szeretem ezt a "verset", pont annyira nem, mint a fájdalmat.Smile
Boldogságos új évet az oldalon bóklászóknak!
Smile)

3681
gyongy - 2013. december 25. 09:36:52

Talán érzed, hogy köszönet a gondolataidért.WinkHeart

3313
paltetel - 2013. december 25. 05:23:02

Belső vívódások kavargása.
Tetszik versed, Etel

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.