Jean Von Sablon: Virágtánc
Virágtánc

Szende szembeszellő szúrja látószervem,
Kötéltáncot járok egy járda peremén.
Tekintetem szökdécsel a szilvafán, a lelken,
Véletlen szépségén, a gyáva jegenyén...

Tömör tölgy tövében rozsdás rózsaszál
Törölgeti könnyeit csészeleveléről.
Rögtön észrevész, így most már szótlan' áll,
S gyönyörteli gyöngyei vértjeit vevé föl...

Őszi esőcseppektől a tölgy alá húzódám,
Nézem, ahogy rezge rózsám lengedez.
Odahajlok hozzád, hozzád, gyenge rózsám,
Letéplek, mert itt a múzsám nem lehetsz.

Lázasan ízlelem ajkad zamatát,
Számlálom szirmaid, száradat szorítom.
Letépem rólad a világ rút lakatát'
És csak magamnak adlak át,
Elszakítom a ruhád,
Táncolunk,
Pajzánul, hevesen,
Eltöröm gyönge derekad,
A tüskéd visszaszúr,
Elhajítalak,
Elfeledlek,
Te elfeledsz,
Lehiggadunk...
3767
vorosemilne - 2014. január 20. 14:45:08

Szenvedélyesen szép versedhez gratulálok, Judit

3933
vadvirag47 - 2014. január 18. 17:25:43

Ellentmondó gondolatok vibráltak bennem versed olvasása nyomán. Különleges a virág megszemélyesítése, finom indítás, aztán bevadulsz. Nekem kicsit zilált a rím-szerkezet, de lehet, hogy csak túl modern füleimnek.
Ez olyan, szeretem is meg nem is érzés.
Szép gondolatok, tetszetős szavak, egy megfoghatatlan burokban. Bántam volna, ha kihagyom.
Szeretettel Vadvirág Thinking

3652
zina - 2014. január 17. 14:19:36

Ez egy gyors tánc volt, a felvezetéshez képest, de tetszett a ritmusa Pfft Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.