Poós Gergely: Szamszára (élet-forgatag)
Szamszára (élet-forgatag)

Születtem, éltem és haltam,
Százezerszer itt maradtam,
Százezerszer eltávoztam,
Életemmel kufárkodtam.

Adtam, vettem, megvetettem,
Mindig, mindent megtehettem,
Kezemet is tűzbe tettem,
Megvalósult minden tervem.

Magamnak én többet mértem,
Hogy elvesztem, mindig féltem.
Mindig mindent megígértem,
Nem tartottam meg egészen.

Voltam király, uralkodtam,
Mások felett bíráskodtam,
Voltam szegény, szerencsétlen,
Nem hittem a szentbeszédben.

Harcot-csatát kiötlöttem,
Sok katona állt mögöttem,
Nekimentem más hazának,
Az Istennek is, magának.

Öltem, ültem börtönökben,
Forró máglyán pörkölődtem,
Nyakkendőmet megkötöttem,
Másokat a sárba löktem.

Feküdtem én hideg ágyban.
Beteg lettem, égtem lázban,
Nádban-sásban rád-találtam,
Másoktól én többet vártam.

Féltem, tétlen elvetéltem,
Nem számoltam meg a pénzem,
Egész nap a tévét néztem,
Ültünk a srácokkal a téren...

Ha lehetett elvegyültem,
Íróasztal mögé ültem,
Hivatalt is betöltöttem,
Mit kértek tőlem, elvégeztem.

Gyógyítottam szegényt, árvát,
Nem számoltam fel az árát,
Segítettem rokonomnak,
Örültem a nyomoromnak.

Gyereket én úgy' becéztem,
Mindig megtűrt feleségem,
A leveleket félbetéptem,
Mit éltem én, ekképp éltem.

Életemmel kufárkodtam,
Sokaknak én úgy' ártottam,
Életemet megszállottan,
Mindig-mindig eljátszottam.

Mi lehet most menedékem?
Nem ismerem fel a létem.
Én vagyok a feledékeny?
Vagy egész mai nemzedékem?

Lassan jöttek a válaszok:
Virrasszatok, virrasszatok.
Az életen át mi felragyog,
A titoktalan örök titok.

...

Létem adott, létem örök.
Itt maradok... Felöltözök...
Ha mindenki már átköltözött,
Akkor... én is... üdvözülök.

2013. január 4.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.