Poós Gergely: Nem tudom egészen (2014. február)
Nem tudom egészen

Nem tudom már egészen,
Hogy létezel-e, vagy sem.
Hogy is tudhatnám meg,
Hisz csak az őrültek
Szeretnek valakit egészen.

S nem tudom már egészen
Hogy létezel-e vagy sem.
Hogyan élsz mondd, mit remélsz,
Vajon emléked hogyan mér
Meg engem... Évek múltával egészen.

Én nem tudom már egészen,
Hogy létezel-e vagy sem.
Hogy milyen voltál nekem akkor?
Mint rám hulló csillagpor,
Mely enyhülést hoz egészen.

És nem tudom már egészen
Hogy létezel-e vagy sem.
Szerelmedet, s hogy értesz,
Nem pótolhatja értsd meg
Senki sem, sohasem egészen...

Lásd, nem tudom már egészen,
Hogy létezel-e vagy sem.
Mint a felhő, elérhetetlen vagy,
Messzeségbe zártad önmagad,
Egészen, egészen, egészen.

S én nem tudom már egészen,
Hogy létezel e vagy sem.
Száműztél, elüldöztél, elűztél,
Mint kutyát otthonról kivertél,
Hogy szabadulhass, egészen.

Nem tudom már egészen,
Hogy létezel-e vagy sem.
Szerettelek, igazán, és nagyon,
Fáj itt bent, ha kimondhatom,
Rideg akaratod szava emészt egészen...

Most, nem tudom már egészen,
Hogy létezel-e vagy sem.
Életem egészen befejeztem.
S nem tudom már, de rémélem:
Talán, ha még megérem,

Átölelhetlek egészen...

2013. december 17.
1038
Szollosi David - 2014. március 01. 04:20:43

Egészen hosszú, hosszú lett,
a lényeg közben - elveszett...
Sad

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.