Mentes Mátyás: FORTYAN AZ ÉGBOLT
FORTYAN AZ ÉGBOLT

Fortyan az égbolt,
Karmok facsarodnak,
Öklök szorulnak görcsbe,
És a nyak nem bír fordulni.
Lassú késztetés lüktet finoman,
Hogy végre hagyja a gyomor,
A torkot ordítani.

Elnehezedik a szemhéj,
És a halántékon láthatatlan luk lélegzik.
Ülőhelyzetben tombol a szervezet.
Apró kerekek, csillag alakzatban,
Hordják, viszik.
Amerre hagyja,
És a vágy a pénzkereséshez
Éppen nem marja.

Torkában a gombóc.
Ösztöne tartja bent őszinte hangját
Békére hajló hajlama,
Darabolja szét, mindjárt.

Bankban a kamatjai,
Hordják az érzelmeit.
Balról jobbra,
Idegen emberek kényétől
Negatívból, pozitívba,
Vagy fordítva.

Földhöz varrta a felelősség
Felemelkedő lelkét,
És ebben a mozdulatlanságban várta,
Hogy a gondok belepjék.

Vakká lett, akaratos,
Sírásra hajlamos,
De örül annak, hogy már felnőtt,
És minden, amit tesz alapos.
4693
cummandare - 2014. május 08. 10:05:43

Köszönöm! Smile Tényleg mérges voltam! Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.