Dudás Krisztina: Fájó gyilkokért jövendő boldogságok
Fájó gyilkokért jövendő boldogságok

Fújja hosszan a szél lelkem
Homokos lesz egyre a testem
Föld porába múlok most el
Porból porrá leszek aztán egy
Üzenetet visz fáradtan kezed
Ahogy a szád a sírástól remeg
Értem haltál fájó szívvel meg
Avar sűrűn ropogva zizeg neked
Lelkem érzete pokoltól szenved
Öngyilkosság bűne miatt lett ez hitem
Vallások vallást választanak így el
Isten a tanú és ő ítél, és öl embereket
Pogány lesz úrrá ezért sok nemzeten
De visszatér egyszer a remény a kezekbe
Imát is fohászt is meghallgat minden
Visszatér a szeretet a bőség messzire
Csöndes, titkos kis álomként terül ez el
Vigasz írmagját a föld hamvába hintve el
Elégedett lesz így a polgár a szép erénnyel
Mint Jézus bizalma tett címerünk ősi jelével
Megéri a megért angyalok, a táv fellegekbe
Boldogan térnek oda nyugodt, elégedetten.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.