Révész Jánosné: Álmodozásom
Álmodozásom

A csend most könnyhúrokon hegedül
békés kis szobámban ülök egyedül
fáradt lelkem halkan ver nagyon
napi gondjaim végképp elhagyom.

Ablakomon keresztül az eget lesem
a szürke felhők között úgy tűnik nekem
mintha megelevenedne a kedves életem
a változatos eddigi megélt napjaim.

A sok-sok gond most nem szomorít
csak az égi fény ami meglegyint
minden olyan békésnek szépnek látszik,
mint mikor a kristály patak csörgedezik.

Csodás érzés megigézett a varázsa
olyan mint a mese csodák palotája
ahol csak béke és a jóság létezik
ahol a gonoszt mindig legyőzik.

Egyre növekszik a boldogság fénye
nyugtat és éltet a csend hangja
az érzés mely most magához láncol
csak látomás csupán tudom jól.

A könny az belül mardos kitörni készül
de az élménytől a lelkem könnyebbül
mert olyan jó bajok nélkül élni
kis időre magunkat szivárvány közé képzelni.

Mándok 2014. 02. 04.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.