Jean Von Sablon: Őzikék
Őzikék
(fiatal fiúka fragmentuma)

Az Üveghegyről nézem
Hogy a kurtafarkú kismalac
Az Óperenciás-tengeren
Énekli, hogy "Kinnmaradsz!"

Őzikék a bokor mögül
Szende-kecsességgel
Egyszer volt s hol nem:
Szalad szerteszéjjel!

Szikrázó szólamok
Szólnak szeliden
Sziporkázó sugarakba
Sereglenek septiben

Tán isten vagy te?
Vagy tán földi mása?
Törékenységedet
Senki sem látja

Két csillag közt aludni
Homlokoncsókolva
Őzikék: őszi kék!
Istenem, de jó volna!

(Hergeld magad: Tudatalatti!)

2012
4736
Hespera - 2014. március 28. 23:04:40

Érdeklődéssel olvastam versed.
Meseszerű kezdés...
A további gondolatok bennem maradtak.
Hespera

4294
Elisabet - 2014. március 28. 11:48:39

Kétszer is elolvastam versedet, nem rossz, sőt kifejezetten tetszett. Gratulálok.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.