Révész Jánosné: Igazi kánikula van
Igazi kánikula van

Izzik a Nap teljes vakító erejével
szívünkben is egy marék parázs fészkel
hol van már a vérpirosba öltözött pipacsvirág
és a réteken mélykéken rivalkodó búzavirág.

Nem reng a búza tábla régen learatták
a tarlón kötegekbe kerültek a szalmaszálak
csendes a táj eső felhő sehol sem látszik
csak a nap égető sugarai velünk bolondozik.

Szomjúhozik az emberi száj meg a határ
hűvös helyet keresett magának a madár
szél se rebben mindenütt a csend lakozik
csak a kukoricaszár szomorúan furulyázik.

Megterhelően éget a földgolyó ezen része
árnyékban is csak piheg az ember tüdeje
hűvös szobámban én magam jól el vagyok
ott kellemesen telnek ezek a meleg napok.

Egy-egy napsugár néha oda is betéved ám,
pedig előtte ablakom ajtóm jól bezártam.
szívemben, számban szemembe lopakodik
így én is belül felettébb ragyogok
és kimondhatatlanul boldog vagyok.

Egyformán kell a fény, és a meleg
de nem ilyen! Már unjuk! Legyen elég!
Szenved mindenki aki dolgozva él
gunnyaszt hűvösön is, a cicám, kutyám.
Úgy tűnik ránk az Isten nagyon haragszik.

Izzadságban úszik minden nap az ember
patakként kanyarog arcunkon testünkön
csíp mar kellemetlen ez az állapot nagyon
nem jön a felmentő sereg, nem hül a levegő

Most is tiszta az égbolt lehet a felhő is alszik
a szellőcske is valahol bölcsen sziesztázik
forog a Nap, a Hold napraforgó kalapként
arany kosarából holnap újra bőkezűen űríti zsebeit.

Agyagszoborként szomorkodnak a fák most
csüggedten várják az éltető esőszemeket
nagyon üresek már a vízhordozó csöveik
mint egy tüdőbeteg folyton fulladoznak.

Tehetetlenül kell tűrnünk a forróságot
úgy tűnik már semmi sem segít itt
a sok folyadék is csak mindenkit legyengít
ezt a nyarat sokáig fogjuk még emlegetni.

2013. 08. 09
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.