Habos László: Közösségbe zárva
Közösségbe zárva

30. évfordulós találkozó margójára

Kezek,
Melyeken egykoron bilincs csillogott
Asztal körül egymásba fonódott.
Múltnak fájó emlékei égnek el a gyertyalángban.

Fejek,
Melyekre bírák ítéletet mondtak
Megőszülve csendben lehajolnak.
Jelen pillanatai sercegnek a gyertyalángban.

Ajkak,
Melyek az utolsó szó jogán szóltak
Halk hálaimát mondanak sorban.
Jövő ígéretei fénylenek a gyertyalángban.

Szemek,
Melyek ragyogtak a vasrácsok mögött
Egymásra pillantás több, mint öröm.
Isten üzenetei pislákolnak a gyertyalángban.
4736
Hespera - 2014. április 02. 11:01:09

Kedves László!
Versed szépen megragadja egy 30 éves találkozó meghitt, megrendítő pillanatait.
Kifejező, ahogy megjeleníted a szereplőket: valamikori rabokat. És végül mindenki tud még hálaimát mondani.
Köszönöm verseid mélységét, emberségét.
Hespera

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.