Habos László: Mortalis
Mortalis

önmagamnak
(és e vers olvasójának)


Sorsom
tán, hogy költő legyek
gondolataimat,
(ó, mily kevés)
gondolatait
(ó, mily merész)
valahogyan rímbe szedtem.

Kaptam,
- mondják, költői vénát,
szépérzéket,
(talentumként)
s lám az élet
(ami amúgy az Úré)
sodort felém néhány témát.

Leírtam
hát, könyvbe sok versem
olvashatjátok,
(elsőként az Isten)
- ja, hogy égbekiáltó,
(mint oly sok minden)
a sorok közt van elrejtve.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.