Poós Gergely: Távoli fény
Távoli fény

Mint csillagok az égen, olyan messze vagy,
Fényed majd' kihunyt már, s a fagy
Mi közöttünk vagyon, olyan mint az űr,
Szerelmünk ó jaj, elemésztődik, kihűl.

Mint messzi csillagok olyan a te fényed,
Mint forró égi nappal olyan a te lényed,
Gyűrűd vagyok, mint a Szaturnuszé,
Örökké körötted bolyongok én.

Időm a múlt, mikor távolba nézek,
Időm elfogy, mint a tér, mint az élet,
Összeesek majd, mint a mindenség,
S te egy leszel velem, mint akkor... Rég.

2014. február 24.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.