Dudás Krisztina: Komoly, elvont sorok
Komoly, elvont sorok

Maszkod néha szerencse
Arcod máskor megfelel
Szíved káprázat is lehet

Hazudsz naivnak sokat
Kihasználsz így másokat
Vakon keresed a vigaszt

Szeretsz de néma foggal
Nem tudod így igazad
Tanulnod mit bőven van

Olykor kövér is vagy
Szíved olykor kőtégla
Nincs ki utat mutatna

Tavasszal ha fúj tán a szél
Eljössz egyszer aztán elém
Akkor meg tudok bocsátani

Könnyeid néha komolyak
Lelkem néha irigyen untat
Csak engem keresel majd

Jó lelked van, de elcsábuló
Már annyiszor megbocsátott
Emberin mindenki sokszor

Hogy nincs már irgalom
Fejed örök porladó vánkos
Számomra más a nyugalom.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.