Kenéz István: Ismeretlenek az éjszakákban.
Ismeretlenek az éjszakákban

(még mindig a régi slágerek nyomában...)

Sok ember bolyong az éjszakában
róva útjait a magány céltalanságában
keresi helyét, mert megtörte az élet
szomorú szívükkel - én egyet érzek...

útjában egy bár- kezében egy pohár
és csak kérdezi, - hát Te is ide jutottál?
aztán megint kinn az a sötét üresség
szemében néma könny a szomorúság

mily bánatos a lélek, ha egyedül marad
ha a családi fészke - a hátába támad
mert felbomlik ma sok családi kapcsolat
ha átveszi helyét egy másik ´hódolat´...

hiába, ha a csillagoktól ragyog is az éj
átjárja a magány és egy elhagyott cél
sok ember keres új utat az éjszakában
ha fel kel majd a nap magát hol találja

kettétört családok sorba így születnek
egyszerű eldobni ha már nem működnek
én is jártam így - sok évvel ezelőtt -
őrület kergetett ki a családi fészkemből

ha ember tudsz maradni újra talpra állsz
mindig akad valamiféle segítő megoldás
a bajban igazi barátaid sokat segítenek
és folytathatsz egy másik - élhetőbb életet

a szívem szomorú, hogy ma ilyen a világ
de nem lehet az életünk csak boldogság
gondolj erre is ha az éjszakában jársz
mert nem mindegyik csavargó - galád!

Budapest, 2009. június 11.

Írta: Kenéz István