Bossányi Kálmán: Most itt vagyok
Most itt vagyok

Ázva, fázva, itt vagyok.
Senki se szól hozzám,
nincs fedelem, se ételem.
Fázok, remegek, mint egy
kivert kutya szenvedek.
Állok az ablakod előtt, fel,
felnézek, hogy észreveszel e.
Múltkor, még beengedtél,
s velem kenyeret, és sajtot ettél.
Most itt vagyok, és várok
egy hívó szóra, hogy gyere
be, és ülj le a kanapéra.
Várj, rögtön jövök, neked
vacsorát főzők.
De, most e hang nem
szólal meg, így hívó szavát
nem értem meg.
Fülelek, de semmit nem
hallok, így kis idő múlva
tovább állok.
Nálad jártam, de hiába,
írtam neked egy pár sort
az ablakod előtt lévő
deszkára.
Ha, lejössz, olvasd,
elkérlek.

Szöveg:

„Nálad jártam, szerettem
volna megfogni selymes,
pici kezed, mosolygós
szemeidbe belenézni, de,
ezt most nem engedted.
Téged soha nem feledlek, s
még mindig szeretlek”
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.