Mentes Mátyás: A roham folytonos
A roham folytonos

A roham folytonos,
És a gyomor enyves papírgalacsin
Erőből szorítva.

Mit néztem előre, csöndben,
Meghúzva magam,
Miközben az arc elsápadt és bizsergett.

Délre felért a nap,
A délután új létet szült,
Mert előtte már lejárták
Az esti sárfoltokat.

A gúny és megvetés
Csoportos tett,
A tőlük lucskos utcák már száradnak,
És csitulva lengenek.

Későn észrevett akadály,
Elállja a rohamot,
Megtörve kikerülni,
Tovább sápadok,
Még a gyógyuló romoknál,
Gátlástalanul át lehet kelni.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.